Hát igen.. szegény pirézek, már megint bántják őket. A Tárki felmérése szerint a társadalom többsége nemhogy az arabokat, kínaiakat, a románokat, de bizony a pirézeket sem szívesen engedné be.

De miért nem? Milyen előítéletek élhetnek egy olyan népcsoporttal szemben, amelyről egészen biztos, hogy senkinek sincsenek tapasztalatai? A válasz könnyen adódik. A magyar társadalom többsége idegengyűlölő, rasszista, sárkányfogvetemény. A téma lerágott csont, a hír minimum 2006-os, de Révész Sándor újra felelevenítette a témát, rámutatva arra, hogy bizony a a magyarok többsége bizonyára nem tekinti embernek az idegent. De valóban ez lenne az egyetlen adekvát magyarázat? Az elutasítás kizárólag valami irracionális indulati xenofóbia következménye lenne?

Mind történelmi, mind napjaink tapasztalatai azt mutatják, hogy különböző kultúrális hátterű emberek találkozása minden esetben konflktusokat hoz a felszínre. (nem feltétlenül háborút, vagy erőszakot, de mindenképpen konfliktusokat). Persze nem csak konfiktusokat hoz, (sőt egy konfliktusnak is lehet végül pozitív hozadéka, ha jól oldjuk fel), de maga a konfliktus mindig kellemetlen, kockázatos és veszélyes dolog.

A bevándorlás - legyen az bárkié, előre megjósolhatóan szintén ilyen konfliktusokat vetít előre. Ezért a pirézek elutasítása nem feltétlenül valamilyen irracionális mélylélekből felfortyogó sötét trutymák, hanem racionális - konfliktus elkerülését választó döntés is lehet. 

Persze attól, hogy egy döntés racionális, még nem feltétlenül egyedül helyes döntés, de mindenképpen vitára, megfontolásra alkalmas vélemény. De a konfliktusok letagadása - az elutasítők démonizálása semmiképpen nem vezet sem a konfliktusok feloldásához, sem az integrációhoz, sem egy, a más kulturákhoz való toleránsabb hozzálláshoz.

Szerintem sokkal valóságosabb, hatékonyabb, mi több, becsületesebb, ha ezen konfliktusokat nem tagadjuk le. Igen, a bevándorlás konfliktusokkal fog járni. Különböznek a szokások, értékrend, identitásbeli különbségek és inkompatibilitások. (ami ott kezdődik, hogy a török származású ovis nem biztos, hogy szívesen énekli a "katalinka szállj elt") A bevándorló nem rendelkezik helyi társadalmi tőkével (sokszor vagyonnal sem), nem a hazai oktatási rendszerben tanult (mást többet, vagy kevesebbet tanult, mint az átlag).

Ez mind mind olyan különbség, ami konfliktusforrás. Ha bevándorlók jönnek, tetszik nem tetszik, megváltozik a város képe, a megszokott élet is. Ha elfogadjuk, hogy ugyanolyan jogaik vannak, előbb utóbb az ő értékrendszerük elemei is a többségi értékrend részévé válnak, és létrejön egy új közös értékrend. De létrejöhet fragmentált társadalom is, párhuzamos értékrenddel, jogrenddel, és létrejöhet egy új hierarchikus kasztszerű apartheid rendszer is. Mindenképpen változunk. Aminek nem biztos, hogy örülünk, és biztosan nem fog konfliktusok nélkül zajlani a dolog.

A kérdés, hogy a mérleg másik serpenyőjébe mit tudunk tenni, ami ellensúlyozhatja-e ezeket a konfliktusokat?

Kik jönnek? Számíthatunk arra, hogy sok lesz köztük a tanult ember, amivel jelentős tudástőke áramlik az országba? Vagy olyan munkákra lesz munkerő, amit nekünk büdös elvégezni? Mindkettő fontos. És mindkettő felvet konfliktusokat. Rövid és hosszú távon is.

Lesz aki megfizeti a fogyatkozó, öregedő társadalom kiadásait? Sokféle kulturális hozadék (új kaják, ruhák, divatok)? Külföldi kereskedelmi, politikai kapcsolatok - mozgástér kitágulása? Új piacok? Ezek mind potenciális lehetőségek, amit a bevándorlók hozhatnak, és mind potenciális konfliktusforrások is. 

És a nagy talány. Mi van, ha nem jönnek?

De a fő kérdés, mégis az, hogy tudunk e (közösen az újak és a régiek) olyan magatartást tanusítani, amivel minimalizáljuk a konfliktusokat, és maximalizáljuk a potenciális hasznot.

Amíg ez fel sem merül kérdésként, ne csodálkozzunk, hogy az emberek így láttatlanban inkább azt mondják, kösz nem. Még a pirézekre is.