A Salman Rushdie ellen kiadott fatva és Theo van Gogh meggyilkolása, illetve a Jylland Posten karikatúrái óta a kultúra területén, legyen az populáris kultúra, vagy un. magaskultúra, állandó téma a "muszlimok érzékenysége", a "szélsőséges muszlimok fenyegetése a szólásszabadságra", és a "nyugati média, és politikusok behódolása a szélsőségek előtt", valamint "kultúránk és szabadságunk védelme az iszlamofasisztákkal szemben".
A szólásszabadság, mint megvédendő érték az európai politikai kultúra egyik központi eleme, nem csoda tehát, ha az ilyen esetek nagy visszhangot váltanak ki.
Másrészről érdekes lehet megfigyelni, hogy a muszlimok érzékenysége miatti cenzúra - illetve az evvel kapcsolatos felháborodás - egyben kiváló marketingeszköz is, amely hatékonyan - és nem utolsósorban ingyen juttatja nagy nyilvánossághoz az éppen reklámozni kívánt terméket.
Természetesen a megsértődött "vaskalaposak" cukkolása, mint marketingeszköz nem újdonság. Bár a "vaskalaposok" háborgása régebben is jól jött egy-egy polgárpukkasztó kulturális termék számára, iparszerű alkalmazása a 60-as évektől van példa. Olyannyira, hogy az "európai vaskalaposak" már egyre kevésbé háborodnak fel bármin is, (utoljára a Da Vinci kód volt ilyen), de maga a polgárpukkasztás is kiüresedett, figyelemfelhívó erejének nagy részét elvesztette.
E környezetben szinte mentőövként érkeztek a muszlimok akik között szinte mindig akad, aki eljátssza a szakállas/hijabos felháborodott hülyegyerek szerepét, így ez a már már idejétmúlt technika újra reneszánszát éli.
Eddig a pontig egyszerűen egy régi technika újjáélesztéséről lenne szó. Az új jelenségben rejlő innováció nem is itt rejlik, hanem abban, hogy a "muszlimok érzékenységétől" való félelem olyan esetekben is hasznos hívó szóként, hatásos marketingeszközként jelenik meg, ha történetesen egyetlen muszlim sem szól semmit az ügyben. Csak, hogy néhány példát említsünk:
A Little Big Planet esetében a Sony cég készít egy egyszerű számítógépes játékot, amely újszerű megoldásaival egyértelműen nem a hagyományos "hardcore" számítógép-játékosokat célozza. A hagyományos frontális marketing rendkívül költséges lett volna, tekintve, hogy egy új, nem aktív játékos csoportot célzott meg, hanem új "nem rendszeres" felhasználókat. Ehelyett annyi történt, hogy a játék egyik részében a fejlesztők háttérzeneként "véletlenül" egy Korán-recitálást illesztettek be.
Ezt az egyik tesztelő "észrevette", és jelezte a fórumon. Ezt követőenbeindult a gépezet. A Sony kiadott egy nyilatkozatot, miszerint nem akarta megsérteni a "muszlimok érzékenységét", ezért leveszi a háttérzenét, viszont a változtatás miatt késik a játék. Ez persze kiverte a biztosítékot a várakozók körében, hiszen a "muszlimok érzékenysége" az ő játékhoz való jogukat korlátozta.
A botrányt valamennyi tekintélyes informatikai magazin, sőt számos napilap, hírportál is felkapta. "Terrorszakértők" nyilatkoztak a muszlimok érzékenységéről , a publicisták pedig publicisztikákat írtak arról, hogy az iszlamisták már a játékokat is… Gyakorlatilag a jelentősebb hírportálok mindegyike foglalkozott a témával - tekintve, hogy a tét itt már nem egy számítógépes játék időben történő megjelenése, hanem MAGA A GONDOLATSZABADSÁG volt. És tekintve, hogy az áldozatról nem illik rosszat mondani, a többségük nem felejtette el megjegyezni, hogy milyen tündibündi, forradalmian új, kreatív és élvezetes kis játékról van szó.
De a fenyegetéssel való fenyegetés hasonlóan kreatív marketingeszközként működött Mozart: Idomeneojának 2006-os berlini bemutatója kapcsán.
Hans Neuenfels - 2003-ban már bemutatott sajátos interpretációjának végén lévő jelenetben több más vallási alak levágott feje mellett megjelenik Mohammed próféta levágott feje is.
Csakhogy a bemutatót megelőzően a Berlini Opera intendánsa, letiltotta a darabot, merthogy az sértheti a muszlimokat, és támadásokat válthat ki.
Ennek hallatára persze nem csak a német és a nemzetközi sajtó hördült fel, a szokásos "szélsőségesek előtti térdhajtás", a "szabadság arculcsapása" visszatérő fordulataival, de maga Wolfgang Schauble belügyminiszter és Angela Merkel kancellár is felszólalt az ügyben, védve a művészi szabadságot a szélsőségesekkel szemben.
A botránnyal kapcsolatban egyetlen probléma merült csak fel. Az, hogy egyetlen árva fenyegetés, de még csak egy valamirevaló tiltakozás sem hangzott el a darabbal szemben muszlim oldalról. Sőt, miután néhány hetes össznépi hisztizés után valaki észbe kapott, és megkérdezte a muszlim szervezeteket, (ez a valaki személyesen a Belügyminiszter volt) kiderült, hogy ők is baromi rossz ötletnek tartják a darab levételét. Sőt tulajdonképpen - ha már itt tartunk - sokkal gázabbnak tartják, hogy a muszlimok esetében a teljes sajtó és a fél állami hivatalnokréteg a "nem teszik a darab =felrobbantom őket" viselkedést feltételezi róluk. A darabot végül a szólásszabadság nagyobb dicsőségére persze végül bemutatták - természetesen telt ház előtt.
De ne feledkezzünk meg a könyvekről sem, hiszen Salman Rushdie óta tudjuk, hogy a derék iszlamisták szeretettel mondanak halált a nekik nem tetsző könyv szerzőjére. Ha máshol nem, itt mindenképpen szükséges kiállni a szólásszabadság ügyéért.
Az iszlamisták legutóbbi "áldozata" Sherry Jones volt, aki Mohammed feleségét, Aishát állította romantikus regényének központjába. A Jewel of Medina a Random House kiadásában jelent volna meg. Közvetlenül a 2008. augusztus eleji megjelenés előtt a Random House visszavonta a könyveket, és elhalasztotta a kiadást, természetesen arra hivatkozva, hogy a könyv sértheti a muszlimok érzékenységét. A könyv amerikai lefújásával egy időben a már megjelent szerb fordítást is visszavonták, - szintén a muszlimok tiltakozására hivatkozva. Persze a Szerbiai Iszlám Közösség vezetője vehemensen cáfolta ezt, mondván dehogy akarna bármilyen könyvet is betiltatni, de ez már nem sokat segített szegény Sherry Joneson.
A nemzetközi felháborodás kapcsán maga Salman Rushdie is tollat ragadott, és sokakkal együtt ítélte el a "félelem cenzúráját".
Igaz ami igaz,megint nem tiltakozott a mű megjelenése ellen senki, de a nagy nemzetközi tekintély megszólalása nagyon jót tett a könyv ismertségének. Egy két rosszmájú - köztük én is - ugyan már Augusztusban kifejtette azon gyanúját, hogy 2-3 hónap múlva, amikor mindenki kellően megvédte a szabadságot, és felhívta a figyelmet a fenyegetésre - mégiscsak meg fog jelenni a könyv. Az iszlám kiemelkedő alakjai iránt kevéssé fogékony WASP háziasszonyokról átpozícionálva minden kultúra és szabadságféltő polgárra, mint célcsoportra,olyan publicitással és érdeklődéssel övezve, amit egyébként egy ZS. Kategóriás Romana regény nehezen kapna meg.
És lőn. Októberre már kint volt a könyv a piacon, s azóta tíznél is több nyelven jelent meg, köztük magyarul is.
És ha már ilyen szépen beindult a franchise, nem is érdemes a bevált marketingstratégián változtatni. A hírek szerint készül Sherry Jones új könyve... a "Sword of Medina".