A nemzetközi sajtóban többen is megkongatták a vészharangot a szaúdi gazdasági mutatók kapcsán. Korábban az Index (http://index.hu/kulfold/2015/10/13/szaud_arabia/), a minap a 444 közölt cikket Szaúd-Arábia várható gazdasági összeomlásáról (http://444.hu/…/most-mar-szaud-arabia-is-az-eleteert-kapalo…).
Természetesen a cikkek tartalma mindkét esetben árnyalja valamelyest a hangzatos címben foglaltakat, azonban néhány pont így is homályban marad.
Fontos megállapítani például, hogy bár a szaúdi deficit 2015-ben 97,5 milliárd USD volt, ugyanakkor az ország 650 milliárd USD külföldi tartalékkal rendelkezik (ez nagyjából akkora, mint a teljes euró-zóna tartaléka összesen). Szaúd-Arábia külső adóssága ráadásul csak 134 milliárd USD, kevesebb, mint negyede a teljes tartalékának.
Ez tehát az is jelenti, hogy Szaúd-Arábia változatlan olajárak mellett is még három-négy évig tudja működtetni a jelenlegi rendszert. Ez persze önmagában nem lenne megnyugtató, azonban a helyzet akkor értékelhető reálisan, ha megnézzük a szaúdi célokat és a versenytársak helyzetét. Amennyiben Szaúd-Arábiának az a célja, hogy a versenytársakat kiüsse a piacról, akkor nagyon jól halad célja felé.
A négy-öt éve még a jelenlegi szénhidrogén-kitermelők számára legnagyobb veszélyt jelentő palagáz technológiát még a tényleges bevezetés előtt gyakorlatilag kiszorította a piacról olyan módon, hogy az egy évtizedig biztosan nem tér magához.
Az északi tengeri és nigériai offshore termelés már most veszteséges, Venezuela nagyjából kitermelési áron tudja eladni olaj termékeit.
A Saudi Aramco részvényár-folyamainak csökkenését sem árt a versenytárs cégek árfolyamainak alakulásának fényében nézni. A Shell értékének 52%-át vesztette el, az Exxon Mobil 25%-os árfolyamcsökkenést volt kénytelen elkönyvelni, míg a British Petrol az egy évvel ezelőtti értékének már alig kétharmadát éri.
Ehhez képest a Saudi Aramco 14%-os esése már nem tűnik annyira jelentősnek. A Saudi Aramco egy részének privatizációja ebben az olvasatban nem csak a költségvetési deficit finanszírozására lenne használható, hanem arra is, hogy a szaúdi állam a bevétel egy részének az olajiparba történő visszaforgatásával komoly befolyást szerezzen más - jelenleg gyengélkedő - nagy olajcégekben, és ilyen módon a jelenleginél is nagyobb befolyást tudjon gyakorolni az olaj világpiaci árára.
Még fontosabb az Öböl-térség után a legolcsóbban olajat előállító Oroszország helyzete. Oroszország devizatartaléka a szaúdinak csupán a fele, 368 milliárd USD, miközben külső adóssága meghaladja a 600 milliárd USD-t. Ráadásul bár a Kreml optimistán 50 dolláros olajárral és 3%-os hiánnyal tervezte a 2016-os költségvetést, a hiány a jelenlegi 30 dollár körüli olajár mellett már a költségvetés 15%-ára kúszna fel, ennek következtében pedig a jelenleg rendelkezésre álló tartalékokat már az idei évben feléli. Ez pedig azt jelenti, hogy amíg Szaúd-Arábia jelenlegi, vagy akár ennél alacsonyabb olajárak mellett is biztosan rendelkezik három-négy évnyi tartalékkal, addig nagyon is esélyes, hogy Oroszország még az idei évben vagy jövőre fizetésképtelenné válik. Ha pedig Oroszország összeomlik, az alapvetően változtatja meg a közel-keleti erőviszonyokat.Szaúd-Arábia tehát nagyon kockázatos játékot játszik, azonban nagyon úgy tűnik, hogy pusztán a gazdasági mutatók alapján egyelőre nem feltétlenül áll vesztésre ebben a játékban. Ha pedig a jelenlegi helyzetet a szaúdi elit még a szaúdi társadalom és a szaúdi gazdaság egyéb szegmenseinek dinamizálására is felhasználja, amelyben megpróbál egy plurálisabb gazdaságot létrehozni, avval az ország hosszabb távon megint jól járhat.
A poszt eredetileg az "Iszlám és Média" facebookcsoport hírei között jelent meg
