Mai napig előttem van, a kép amint az általános iskolában a történelemtanárunk beszélt a herderi jóslatról, és arról a nagyszerű teljesítményről, amivel mi magyarok elkerültük, hogy ez a jóslat valóra váljon. De tényleg elkerültük?
Herder nem egészen 200 éve jósolta meg, hogy a magyarság előbb utóbb eltűnik a szláv tengerben. Azóta Magyarország elvesztette korábbi területének 2/3-át, a határon túli magyarság száma pedig rohamosan csökken. Az 1920-as határok, illetve a 45-ös népességcserék etnikailag csaknem homogén Magyarországot teremtettek. Ez azonban mára a múlté. A ma itt élő kisebbségek aránya közelíti a 10%-ot, és Magyarország jó irányban halad afelé, hogy újra multi-etnikus országgá váljon,immár a trianoni határokon belül.
Ez persze nem feltétlenül lenne baj. A bevándorlás - ha befogadók képesek őket integrálni, erősíti a nemzetet. Az eltérő kulturális tapasztalat - bár szükségszerűen felvet konfliktusokat, megtermékenyítő hatású. Segíthet átértékelni saját szokásainkat, megtartani a jókat, és elvetni a rosszakat, és átvehetjük a most érkezők jó szokásait. Az integrációs szándék hatalmas erőket képes mozgósítani, a versenyhelyzet pedig a befogadó ország egy idő után szükségszerűen megkövülő strukturáit dinamizálhatja.
Csakhogy a magyarság ma már nem tudja integrálni a kisebbségeket. Sem az itt élőket, sem a bevándorlókat. De nem tudja, és nem akarja integrálni saját magát sem.
A magyar közgondolkodásban (és itt nem csak a nemzettudatról, nacionalizmusról beszélek) az elmúlt évszázadban permanensen végigvonul egy kirekesztő vonulat. Félreértés ne essék. Ez a kirekesztő vonulat nem elsősorban a deklarált kisebbségek ellen irányul, hanem a magukat magyarnak vallók - a kulturális nemzet tagjai felé.
Szlota egy őrült alkoholista. Csakhogy delíriumos rohamai - saját nézőpontjából - még mindig konstruktívabbak, mint a nemzetről vallott hazai felfogások. Szlota szerint mindenki szlovák. A szlovákiai német, ruszin, vagy magyar sajátos történelemszemléletében csak elmagyarosított szlovák. Kirekeszti őket a politikai nemzetből, de ha csatlakoznak a kulturális nemzethez, amelyet Slota szerint csak elhagytak (azaz szlovákká válnak) e kirekesztés megszűnik.
A magyar közélet máshogy működik. Az ellenvéleményt hangoztató értelmiségi az zsidó (jó vastagon ejtve a zs-t), az ellenoldali politikus is, esetleg cigány (ugye pl. Orsós Viktor, a Zsidesz elnöke). Az egészen biztos, hogy nem európai, hanem egy éppen antipatikus ázsiai birodalom és/vagy szellemiség ügynöke. (új vonulatként jelenik meg, hogy radikális jobbunk sem önjogon hülye, hanem biztos iszlamista-iráni ügynök)
S nem csak a politikai irányzatok vannak elfoglalva azzal, hogy egy másik csoport miért is nem igazi magyar, (ne adj isten miért is nem európai), de ez a felfogás átitatta a közgondolkodást is. Az erdélyi magyar az román, a délvidéki szerb, a felvidéki az szlovák. A zsidók naná,hogy nem magyarok. Az orosz, albán, kínai, albán, ukrán, török, arab bevándorlókról meg ne is beszéljünk. A cigányok pedig nemhogy nem magyarok, de embernek is alig nevezhetők. És persze nem igazi magyarok azok, akik mindenféle külföldi babonát majmolnak, a buddhisták, muszlimok, nem tradicionális egyházhoz tartozó keresztények. Nem beszélve az ateistákról - akik ugye zsidók, mint köztudott…). És persze nem igazi magyar és főleg nem európai a másik pártra szavazó sok konzumidióta fasiszta prolicsőcselék sem.
A politikai javaslat az ellenoldal számára jobb esetben is mindig az, hogy "nyitva vannak a határok", és el lehet menni. Nem tartoztok az én pártomba, nem tartoztok tehát a politikai és a kulturális közösséghez sem. Menjetek el, vagy. … meg is teszik sokan.
Akkor hányan is vagyunk magyarok? Meddig tudjuk szalámizni magunkat?
István király szerint "az egynyelvű és egyszokású nemzet gyenge és esendő". Ennek szellemében a Magyar Királyság - és benne a magyarság, mint többségi etnikum, illetve a "magyar nemzet", mint etnikumtól független politikai identitás több, több, mint ezer éven keresztül integratív funkciót töltött be, sőt fogalmazhatunk úgy is, hogy ez az ingegratív jelleg volt az, ami lehetővé tette a túlélését. Mindez azonban mára semmivé lett. A magyarság mára sem politikailag, sem etnikailag nem tud integrálni széles rétegeket. Bevándorlókat nem enged be, nem tud mit kezdeni a már itt lévő kisebbségeivel, - nem szolgál példaként számukra és nem is kívánja befogadni őket. Nem szül gyereket, és ezzel szemben avval van elfoglalva, hogyan rekessze ki azokat, akik hozzá tartoznak…
A nemzet most süllyed el. Talán csak az téveszt meg minket, hogy az embermilliók szemében nem ül gyászkönny. Már nem vagyunk érdekesek.